Erdélyben a faszénégetésnek komoly hagyománya van. Vannak családok, akik nemzedékről nemzedékre adják a tudást, ami a legjobb minőség faszén eléréséhez szükséges. Ehhez az alapanyagot a kemény fa biztosítja, amihez legjobb a bükkfa.
De hogyan lesz a fából faszén?
Első lépés, helyet kell csinálni a „baksának”. Ha nem elég kemény a föld, akkor le kell döngölni, ugyanis annál tömöttebben lehet összerakni, minél keményebb alatta a talaj. Ha nem elég egyenletes az alja, homokkal kell szintre hozni. A kör alakú „baksa” átmérője 8-10 méter. Ebbe nagyjából 40-50 köbméter fa fér el. Középről kezdik rakni kifelé, a közepébe száraz fát kell tenni, hogy könnyen meg lehessen gyújtani. Kifelé haladva lehet nyersebb is, hisz a nagy hőben így is elszenesedik. Három emelet rönk jön egymásra, a szintek kúpszerűen záródnak. A legvégén az egészet egy szalmaréteggel borítják. Ennek csak az a szerepe, hogy a homok, mellyel befedik, ne hulljon be a rönkök közé.
A felrakáskor arra is ügyelni kell, hogy egy lyukat hagyjanak az alján a rönkök között. Egy hosszú rúddal itt dugják majd be egy gázolajos rongyot és így gyújtják meg. Ha a baksa nehezen gyullad be, „lavenkát” használnak. Azt a fát nevezik így, amely az előző baksából megmaradt, mert nem szenesedett meg eléggé. Az ilyen szinte gyufáról is meggyullad, mert tele van gázzal. A begyújtás után meg kell nyitni a füstölő nyílásokat. A tűz, ahogy meggyújták, alulról középen fölmegy a tetejére. Ott csinálnak egy lyukat. Mikor fölér, akkor elzárják a lyukat, s ezzel megfordítják a tüzet visszafelé. Fokozatosan lejjebb és lejjebb nyitják meg egy-egy fél méterrel a nyílásokat, így lehet az égést szabályozni. Ahol kiégett már, ott megereszkedik, s bottal megdöngölik. Mintegy két méter magas lesz mindössze a végén. Ott, ahol már kékes a füst, ott már lehet tudni, hogy kiégett, és kész van. Ilyenkor gyorsan el kell zárni a nyílást, mert különben elégne a szén is. Akkor van vége a folyamatnak, mikor az alján kijön a tűz. Egy „baksa” körülbelül két hetet ég. Eközben állandóan kell figyelni. Egy köbméter fából 190-200 kiló faszén keletkezik. Ha nem figyelnek, kevesebb marad, mert elég a hasznos faszén is. A végén megbontják a baksát az egyik oldalon, megmozgatják, hogy tiszta maradjon a szén, hogy lehulljon róla a föld, amit rászórtak az elején. Bemennek úgy két méternyire, amennyire engedi. Óvatosnak kell lenni, mert ha sok levegőt kap, újra kigyulladhat, s ekkor már az értékes faszén ég el. Ha fennáll ennek a veszélye, akkor újra leföldelik, és másik helyen kezdenek Neki a baksának. Figyelni kell arra is, hogy lehetnek benne tűzfészkek, amelyekről újra lángra lobbanhat az egész. Ezután tizennyolc-húsz kilós zsákokba teszik. Innen a csomagolóba viszik, s azután a kiskereskedésekbe.